– A magyarságkutatás az egész nemzet jövőjét befolyásolja, mert benne van minden, ami az önismeretünkhöz tartozik: a kultúra, a nyelv, a hagyományok ápolása – jelentette ki Szili Katalin az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központja létrehozásának 35. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi tudományos konferencia megnyitóján, az egykori Bródy-villában A miniszterelnöki főtanácsadó hozzátette: azok a legfontosabb intézmények, amelyek feladatuknak tekintik, hogy a magyarság kérdéseivel, magyarságtudománnyal foglalkozzanak.
Szili Katalin köszöntőjében kifejtette: a magyarság léte három alapelven múlik. Az első a szülőföldön maradás és az ott élők támogatása, a második az, hogy minden magyar számít. A harmadik, egyben a legfontosabb, hogy a magyar világnemzet.
A miniszterelnöki főtanácsadó kitért arra, hogy a hungarológiát magyarságtudományként tartják számon, ám meglátása szerint ennél sokkal szebb Bibó István definíciója, aki sorstudománynak nevezte.
– Az Ungvári Hungarológiai Központ kovásza mindannak, ami a nemzeti összetartozást, a nemzet együtt mozgását, a nemzet identitását jelenti
– fogalmazott. Hozzátette: a Külgazdasági és a Külügyminisztérium a jövőben támogatni fogja az intézmény tevékenységét. – Ezek az intézetek összefogják mindazokat a tudományokat, amelyek a magyarság kérdéseivel, a magyar önazonosság megteremtésével és megőrzésével foglalkoznak. Számunkra fontos megőrizni mindazt, ami a nemzet közös vagy kollektív identitását jelenti. Azt a közös azonosságtudatot, amiben benne van mindaz, ami a közös tudásunkat jelenti a múltról. Közös helytállást a jelenben, és annak a megteremtését, ami a közös terveinket jelenti a jövőre vonatkozóan.
Szili Katalin rámutatott arra, hogy a mostani helyzetben nem könnyű a helytállás.
– Ma a közös helytállás számunkra azt jelenti, ha kiállunk azért, ami a békét és a biztonság megteremtését jelentheti valamennyi közösségünk számára
– mondta. – Eleget kell tenni annak, ami közösségeink elképzeléseit és annak a támogatását jelenti, hiszen nem ugyanolyan feladata van egy hungarológiai központnak Ungváron, mint a diaszpórában. Ezek az intézmények pilléreit jelentik önmagunk megismerésének, a nemzeti megismerésnek. Hiszen nemzeti önismeretünk adhatja és mutathatja meg azt, ami a magyarság egyediségét jelenti ebben a világban. Kutatásaikkal ezt teszik számunkra eredményesebbé, de jelentős szerepük van az értelmiség kinevelésében is, hiszen egy közösség értelmiség nélkül nem létezik, elfogy. Ahogy Illyés Gyula megfogalmazta: közérzés kohéziója nélkül nincs nemzet. Ezt a közérzést adják számunkra a magyarságot képező, a jövő értelmiséget adó intézményeink.
A miniszterelnöki főtanácsadó reményét fejtette ki, hogy a következő időszak elhozza a békét mindannyiuk számára, ami reményei szerint újra lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek kérdései asztalra kerüljön. Kiemelte, a nemzeti kisebbségek képviselőinek egyenlő állampolgárként történő elfogadása alapkövetelmény az egész világban.
Volodimir Szmolanka, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora beszédében kiemelte, a Hungarológiai Központ 35 éves fennállása alatt jelentős szerepet töltött be az egyetem tudományos és oktatási életében.
– A központ fő feladata, hogy szervezze a tudományos munkát és ennek maradéktalanul eleget tettek az elmúlt három és fél évtizedben
– jelentette ki a rektor. – Lizanec Péter professzor 33 évig vezette a központot, ezalatt az idő alatt számtalan tudományos munka látott napvilágot. A mai évforduló egyben egy új kezdetet is jelent a Hungarológiai Központ életében, amely fennállása óta a Kárpátalján élő valamennyi nemzetiség közötti tiszteletteljes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, valamint elévülhetetlen érdemei vannak a magyar kultúra megőrzésében és továbbadásában.
Volodimir Szmolanka köszöntőjét követően a többéves kiemelkedő munkája elismerésekén oklevéllel tüntette ki Lizanec Pétert, Béres Erzsébetet, Jackovics Mariannát és Berta Eleonórát.
Lizanec Péter professzor, az Ungvári Hungarológiai Központ és a Magyar Filológiai Tanszék tiszteletbeli vezetője beszédében megköszönte Magyarország sokéves támogatását, és bizakodását fejezte ki, hogy a központ a jövőben is az egyetem tudományos életének egyik kiemelkedő központja lesz.
– A professzor úr utódjaként úgy vélem, mindent meg kell tenni azért, hogy a központ továbbra is megőrizze azokat az értékeket, melyeket ő képvisel, ő tanított számunkra
– mondta ünnepi beszédében Berta Eleonóra, a hungarológiai központ vezetője – Nehéz feladat előtt állunk, hiszen magasra tették a mércét, de mindenképpen igyekszünk megfelelni és helytállni. A központ megalapításának 35. évfordulójára az intézmény épülete kívül, belül megújult. Mind a helyiség, mind a közösségi tér újra alkalmas az alapítók által megfogalmazott pedagógiai, tudományos, kutató tájékoztató és szervezési központ feladatainak ellátására. Frekventált fekvése, megújult terei révén fontos helyszíne lehet az ungvári magyarság kulturális és tudományos életének. Kollégáimmal egy diákok és kutatók által látogatott központról álmodunk, ahol szakiránytól függetlenül minden tudomány iránt érdeklődő végezheti kutatómunkáját. A tudós fegyvere a tudomány. Mi ezzel tudjuk segíteni közösségünket, ezzel tudunk hozzájárulni a megmaradáshoz – hangsúlyozta a központ vezetője.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kiemelte, mindenki tisztában van az Ungvári Hungarológiai Központ tudományos súlyával, nemzetközi, ukrajnai, vagy éppen a magyar tudományosság szintjén.
– De most nem erről szeretnék beszélni önöknek, inkább néhány személyes élményt elevenítenék fel – mondta. – Amikor 1990-es évek elején ungvári magyar szakos egyetemista voltam, szerencsénkre a szaktárgyak jelentős részét ebben a gyönyörű épületben tartották számunkra.
Nagyon szerettünk ide járni, de nem csak az órákra, hanem azért is, mert előadások előtt és után beszélgethettünk az itt dolgozó kutatókkal, Bíró Andorral, Debreceni Anikóval. Betekintést nyerhettünk abba, hogyan is zajlik a tudományos kutatómunka.
Észre sem vettük és megtanultuk azt, hogy hogyan zajlik az adatok cédulázása, katalogizálása, rendszerezése. És képet kaptunk arról, mekkora szakmai munka áll a mögött, hogy mondjuk, Mineralnéból Tiszaásvány lehetett újra. Volt még egy ember ebben a kutatóintézetben akkor, akihez én személyesen, de a többiek is nagyon szívesen jártunk. Őt úgy hívták, hogy Soós Kálmán. Életemben a vele folytatott beszélgetések voltak talán az első olyan élmények, amelyek a kutatói pálya felé tereltek. De nem csupán az én életemben volt meghatározó az az időszak, amit ennek az épületnek a falai között töltöttünk. 1995-ben a magyar szakon nyolcan szereztünk diplomát. Négyen kutatói pályán vagyunk. Beregszászi Anikó és én Beregszászban, a főiskolán Béres Erzsébet és Berta Eleonóra itt, Ungváron folytat tudományos munkát. Azt hiszem, nem kell többet mondani arról, hogy mit jelentett számunkra ez az intézmény – fejtette ki Csernicskó István, aki reményét fejezte ki, hogy hosszú ideig fennáll még ez az intézmény, és szerepe csak növekedni fog.
Horváth Katalin, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének nyugalmazott docense beszédében Lizanec Péter elévülhetetlen érdemeire helyezte a hangsúlyt. Hiánypótlónak nevezte az a magas színvonalú tudományos kutatómunkát, amelyet a központban végeztek a professzor vezetésével.
Maruszinec Marianna, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás Oktatási-, Tudományos-, Ifjúsági- és Sport Főosztályának vezetője felszólalásában kiemelte, a központnak hatalmas érdemei vannak a magyar kultúra, nemzeti identitás megőrzésében. Nem csak gazdagították, de ki is szélesítették a tudományos életet. Az főosztályvezető elismerő oklevelet adott át Spenik Sándornak, az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet igazgatójának.
Pusztay János professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, aki az egykor az oktatási minisztérium tudományegyetemi osztályának vezetője volt felelevenítette a központ létrehozásának körülményeit, elmondta:
„Köpeczi Béla akkori művelődési miniszter fogalmazta meg azt, hogy a központ ungvári létesítését egyfelől a kárpátaljai magyarság szellemi, nyelvi és kulturális értékeinek tudatos feltérképezése, megőrzése, közkinccsé tétele és ezáltal a kárpátaljai magyarság támogatása indokolta egy olyan korban, amikor Magyarországon a határon túli magyarság kérdése politikai tabutéma volt. Másfelől annak bizonyítása, hogy a kisebbségben élő magyarság területén létre lehet hozni nemzeti intézményt.”
A beszédeket követően Ladányi Zsolt katona a 101. kárpátaljai területvédelmi zászlóalj és a munkácsi 128. hegyivadászdandár magyar nemzetiségű katonái által aláírt „lyukas zászlót” az ’56-os magyar forradalom jelképét, adott át Spenik Sándornak, az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet igazgatójának.
A Hungarológiai Központ fennállásának 35 évfordulója alkalmából ugyancsak köszönő oklevélben részesült Fábián Miroszlava, Mokrajnin Okszana, Debreceni Anikót és Horváth Katalint.
A program keretében a Hungarológiai Központ belső terében felavatták Bródy András és II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobrát, utóbbit Túri Török Tibor szobrász alkotása. Valamint megnyitották a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület tagjainak (Balogh Sándor, Klisza János, Réthy János és Turák Angéla) alkotásaiból összeállított kiállítást.
Az eseményt a BorzsaVári népi zenekar fellépése színesítette.
forrás: kiszo.net