Az MTA 197. közgyűlése

„A valódi tudományosság melegházi növény, amelynek szüksége van a nemzet szeretetének melegére”

– idézte Freund Tamás gróf Klebelsberg Kuno gondolatát a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjait köszöntő ünnepi beszédében. A hagyományokhoz híven a Magyar Tudományos Akadémia éves közgyűlésének második napján megtartott Külső Tagok Fórumán az Akadémia elnöke azt mondta: „Akkor, amikor a magyar nemzet nagy csoportjai egyik napról a másikra idegen országban, kisebbségi létben találták magukat,

az oktatás, a tudomány és a nemzeti hagyományokat is tovább vivő kultúra jelenthette és jelentette a kapcsolatot az anyaországgal.

A történelem nem mindig engedte, hogy ez a kapcsolat élő legyen. És azt sem, hogy a tudományt Magyarországon művelők – legyenek bár természettudósok vagy társadalomkutatók – kinyilváníthassák a külhoni magyar kutatók iránti szolidaritásukat és szorosabb együttműködést alakítsanak ki velük. E téren az alapvető változást a rendszerváltást követő évek hozták.

Az MTA mindenkori vezetése azóta arra törekszik, hogy a határon túli magyar tudományosság minél szervesebb része legyen a magyarországi kutatók közösségének.

Ez egyaránt igaz folyamatosan bővülő számú külső köztestületi tagjainkra és az MTA külső tagjaira is.”

Ennek a törekvésnek a jele és eredménye, hogy az Akadémia Elnökségének támogatásával a Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában élő külső tagok tiszteletdíja 2024 júniusától 90 000 forintra emelkedik; hogy a 27 éve kiválóan működő Domus ösztöndíjprogram keretében a Magyar Tudományos Akadémia 2023-ban összesen 181 millió forintnyi forrást fordított 119 kutató és 32 magyar tudományos műhely támogatására; továbbá hogy az akadémiai nemzeti programokat kiterjesztették a határon túli területekre is. Négy évre évi 100-100 millió forintos kutatási támogatásban részesült az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Magyar terminológiastratégia elnevezésű projekt, illetve évi 75 millió forintos kutatási támogatást kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola két kutatócsoportja.

Freund Tamás köszöntőbeszédében kitért a Magyar Tudományos Akadémia alapításának közelgő 200. évfordulójára is, arról biztosítva a külhoni magyar tudományosság képviselőit, hogy 2025 májusában az Akadémia felújított székháza a határon túli szervezésű rendezvényeknek, konferenciáknak is rendelkezésére áll, és biztatta a Szlovákiai, a Vajdasági és a Kárpátaljai Akadémiai Tanácsot, valamint a Kolozsvári Akadémiai Bizottságot is az ünneplésre. Az Akadémiának fontos, hogy a jubileumi ünnepségsorozat alkalmával a határon túl – egykoron a határon innen – született kiválóságokról és tudományos munkásságukról minél több helyszínen méltó módon tudjunk emlékezni.

„Legyen a tudományt külföldön művelő, de a nemzet jövője iránt elkötelezett kutatók példamutató életpályája minél több ember számára ismert.

Legyen Karikó Katalin, Szent-Györgyi Albert, Barabási Albert-László vagy Krausz Ferenc lenyűgöző tudományos teljesítménye és kivételes emberi nagysága követendő minta minél több magyar számára” – zárta köszöntőbeszédét az MTA elnöke. (Freund Tamás teljes beszéde itt olvasható.)

Az Akadémia elnökének köszöntőjét követően a Külső Tagok Fórumának ünnepi ülését levezető elnök, Kosztolányi György tartott tájékoztatót. Az MTA élettudományi alelnöke ismertette a jelenlévőkkel azokat a tervezett változtatásokat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia Alapszabálya és Ügyrendje módosításával a külső tagok szerepének kibővítését jelentik majd. Az Akadémikusok Gyűlése elfogadta a külső tagok jelölésének szabálymódosítását, az Alapszabály és Ügyrend módosításáról pedig egy online vitafórum és egy azt követő elektronikus szavazás során fognak dönteni. A Külső Tagok Jogainak Kiterjesztésével Foglalkozó Elnöki Bizottság vezetőjeként Kosztolányi György jelentős lépésnek tartja az Alapszabály és Ügyrend módosításának tervezetét, amely a külső tagok jelölésének módjára, szavazati jogára, tudományos bizottságokban és MTA-doktori ügyekben betöltött szerepére vonatkozik, és a külső tagoknak az Akadémia életében való aktívabb közreműködését és feladatvállalását teszi majd lehetővé.

Az alelnöki tájékoztatót az Arany János-díjak átadása követte. Az Arany János-díjnak olyan külhoni magyar tudósok, kutatók elismerése a célja, akik egész szakmai életük során jelentős munkásságot végeztek (Életműdíj), akik valamilyen kiemelkedő tudományos eredményt értek el (Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díj), vagy fiatal kutatóként nyújtottak jelentős teljesítményt (Fiatal Kutatói Díj).

Az Arany János-díj legrangosabb fokozatát, az Életműdíjat a Magyar Tudományos Akadémia 2024-ben Fuchs Lászlónak, az MTA külső tagjának, a Tulane University professor emeritusának adományozta az algebrában – azon belül az Abel-csoportok vizsgálatában –, valamint a magyar algebrai kutatások kibontakozásában betöltött kimagasló szerepéért.

Fuchs László 1924-ben született Budapesten. Tehetsége a történelem árnyékában is megmutatkozott. Bár a numerus clausus, majd a bori munkaszolgálat hátráltatta egyetemi tanulmányainak megkezdését, illetve folytatását, kiemelkedő tehetségű diáktársaival (Aczél Jánossal, Császár Ákossal, Gál lstvánnal és Horváth Jánossal) együtt már diplomájuk megszerzése előtt aktív kutatómunkát végeztek, amelyért tanáruktól, a legendás Fejér Lipóttól kiérdemelték a „Big Five” elnevezést. Fuchs László rövid középiskolai tanári működés után 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója lett. 1954-től már professzorként három éven át a Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar dékánja, majd a Matematikai Intézet igazgatója volt. Ő vezette be az absztrakt algebra oktatását az ELTE-n. 1963–1966 között a Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára is volt. 1966-ban hagyta el Magyarországot. Két évig a University of Miami professzora lett, majd 1968-tól 2004-es nyugdíjba vonulásáig a New Orleans-i Tulane University professzoraként – és 1992-től a Phillips Distinguished Chair of Mathematics birtokosaként – dolgozott. Eközben számos egyetem vendégprofesszoraként is tevékenykedett Olaszországban, Franciaországban, Kanadában, Németországban, Ausztráliában, Izraelben, a Dél-afrikai Köztársaságban és Japánban. Az Abel-csoportok elméletének, illetve ennek általánosításainak elismerten első számú szakértője a világban. Monográfiái – Abelian Groups (Akadémiai Kiadó, 1958), Infinite Abelian Groups (Academic Press, 1970–73), Abelian Groups (Springer, 2015) – alapvető jelentőségűek. Három további könyve és 245 cikke jelent meg főként a gyűrűk és a rendezett algebrai struktúrák elméletében. Magas életkora ellenére is aktív szellemi munkát végez, az utolsó tíz évben 13 cikkét publikálták. Számos kitüntetése között a Kossuth-díj bronz fokozatát (1953), az Akadémiai Díjat (1964) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktori címét (1996) is megtaláljuk. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta külső tagjának, 2012-ben az American Mathematical Society a kintüntető „fellow” címet adományozta neki. Az idén 100. születésnapját ünneplő Fuchs László és a „Big Five” többi tagjának tiszteletére a Matematikai Tudományok Osztálya 2024 júniusában szervez ünnepi ülést: az Arany János-életműdíjat a professzor ezen az eseményen veszi majd át az Akadémia elnökétől.

A Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díjat a Magyar Tudományos Akadémia 2024-ben Bartos-Elekes Zsombor térképésznek, a kolozsvári Cholnoky Jenő Térképtár vezetőjének, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Földrajzi Intézete egyetemi docensének adományozta a Cholnoky Jenő által Kolozsváron hátrahagyott és elveszettnek hitt térképgyűjtemény feltárásában és tudományos értékelésében végzett egyedülálló és értékteremtő munkájáért.

Bartos-Elekes Zsombor (Tétouan, 1976) kolozsvári intézeti térképtár megtalálását követően 2006-tól katalogizálja a Cholnoky Jenő világhírű földrajztudós által létrehozott és a romániai kommunizmus idején egy raktárhelyiségbe elsüllyesztett, örökre elveszettnek hitt, több mint hatezer lapból álló gyűjteményt, amely több unikális értékkel az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb térképtára. Munkájával mára a térképtár kétezernél több lapját tette elérhetővé a szakma művelői és a nagyközönség számára, így digitális elérhetőségben úttörőnek számít a gyűjtemény az országban. A térképgyűjtemény feltárása során Bartos-Elekes Zsombor – Nemerkényi Zsomborral közösen – azonosította Magyar László Afrika-kutató elveszettnek hitt kéziratos térképét Angola belső területeiről, a Havasalföld osztrák felmérése alapján pedig georeferáltan elérhetővé tette a Szathmári Pap Károly által litografált első román topográfiai térképművet. A magyar és román térképészeti örökség több más meghatározó térképét is feldolgozta, továbbá rendszerezte az etnikai térképek ábrázolási módszereit. Hatósági településnév- és utcanévrendezéseket, névegységesítéseket elemzett, vizsgálta a Székelyföld tájnév vonatkozási területét. A kolozsvári egyetemi földrajzoktatás történetével is foglalkozott. Több mint száz tanulmánynak és térképnek a szerzője, illetve szerkesztője. Három önálló kötete jelent meg: Bevezetés a térképészetbe (2007), Nyelvhasználat a térképeken (2013), Mappae Comitatuum Transylvaniae (2020). Tudományának lelkes közvetítőjeként és tanáraként a tehetséggondozó földrajzi szakkollégium koordinátora, külföldi egyetemek vendégoktatója. Terepgyakorlatain hallgatóit más földrészekre is elvezeti. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság szakbizottsági elnöke, az ENSZ Földrajzinév-szakértői Csoport egyik munkabizottságának és a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) több bizottságának tagja. Helynévtani munkásságát Szabó T. Attila-díjjal jutalmazták (2020). Több olyan térkép szerkesztésében-rajzolásában vett részt, amelyet a Szép Magyar Térkép versenyen díjaztak.

A Fiatal Kutatói Díj idei díjazottja Sándor Bulcsú fizikus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Fizika Intézetének egyetemi adjunktusa. A tehetséges fiatal egyike azon sikeres erdélyi kutatóknak, akik néhány év külföldi kutatás után úgy döntöttek, hogy hazatérnek, és munkásságukat otthon, Erdélyben folytatják. Sándor Bulcsú egyik legfontosabb tudományos eredménye egy új innovatív szemlélet bevezetése a robotikában, melynek célja a robotok irányítása önszerveződő attraktorok segítségével. Elméleti eredményeit sikeresen alkalmazta már különböző architektúrájú valós robotokon.

Sándor Bulcsú (Székelyudvarhely, 1989) a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán fizika alapszakon és angol nyelvű számítógépes fizika mesterszakon végzett tanulmányai után felvételt nyert a frankfurti Goethe Egyetem Elméleti Fizika Intézetének doktori programjába. 2013–2015 között a Nemzeti Kiválóság Program keretében határon túli doktori ösztöndíjas volt. 2017-ben a Goethe Egyetemen szerzett PhD-fokozatot fizikából Claudius Gros professzor vezetésével, ezután posztdoktori kutatóként dolgozott ugyanott. 2018-ban hazatért, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán a Magyar Fizika Intézet egyetemi adjunktusa lett. A dinamikai rendszerek és hőtan tárgyak előadója, valamint a fizika szakmódszertani képzés felelőse. Bevezeti az egyetemen a robofizika tantárgyat, és különböző pályázatok által elkezdte felszerelni a hozzá tartozó labort kutatásra alkalmas kerekes és lépkedő robotokkal. Kutatásai az adaptív dinamikai rendszerek, a komplex rendszerek, a gazdasági fizika és a robofizika területéhez kapcsolódnak. 2020–2022 között a Román Kutatási és Innovációs Alap által meghirdetett PD típusú kutatási grant nyerteseként az A complex systems framework for the physics of robotic locomotion című projekt vezetője. 2022-ben meghívottként vett részt a The Neurophysics of Locomotion című kutatási programban és workshopon, 2023-ban meghívott vendégkutatóként látogatott a New York-i Flatiron Institute Center for Computational Neuroscience intézetbe. A kutatómunka mellett szervezői tevékenységet is vállal, több alkalommal volt az EmpirX Egyesület és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság társszervezésében megtartott Erdélyi Fizikatanári Ankét egyik szervezője. 2018 óta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének külső tagja, tudományos munkája elismeréseként megkapta a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Fiatal Kutatói Díját. Egyetlen közép-kelet-európai kutatóként 2019-ben mint meghívott előadó mutatta be a robofizika területén elért eredményeit az Oszakában megszervezett 1st International Symposium on Symbiotic Intelligent Systems konferencián.

Az Arany János-díjak után az Arany János-érmeket adták át az idei év kitüntetettjeinek. Az Arany János-érem olyan külhoni magyar tudósok, kutatók kitüntetésére szolgál, akik a külhoni magyar tudományosság és tudományos közélet ügyének előmozdításában szereztek kiemelkedő érdemeket. 2024-ben Arany János-érmet kapott:

Köllő Gábor (Románia) építőmérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem professor emeritusa, aki számos összefüggő területen végzett jelentős szakmai és tudományszervező tevékenységet, kiemelkedő a magyar oktatási, kutatási és mérnöki közösség összetartásáért kifejtett munkája, valamint az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságban több évtizede lelkiismeretesen betöltött vezető szerepe;

Módy István (Amerikai Egyesült Államok) neuorológus, aki a Kaliforniai Egyetem (UCLA) David Geffen Orvostudományi Iskolájának Tony Coelho-díjas neurológusaként és élettanprofesszoraként, valamint a Bonni Egyetem Orvosi Központ Epileptológiai Tanszékének részmunkaidős professzoraként tevékenykedve tudományos kutatásaival jelentősen hozzájárult az agyban megváltozott GABAerg gátlás transzlációs jelentőségének kimutatásához (Módy István az Arany János-érmet később veszi át);

Takács Márta matematikus, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának professzora, a fuzzy alapú rendszerek alkalmazásával foglalkozó nemzetközi tudományos közösség elismert tagja, aki jelentős szerepet vállal a vajdasági tudományos élet szervezésében is: a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács 2023-ban „Tehetségnagykövet” címet is adományozott neki tudományos, oktatási, közéleti és tehetséggondozó eredményei elismeréseként.

Az ünnepélyes díjátadást az Arany János-díjjal kitüntetett kutatók előadásai követték. Bartos-Elekes Zsombor A kolozsvári Cholnoky Jenő Térképtár címmel mutatta be a kolozsvári egyetem földrajztörténeti jelentőségű gyűjteményét. A Cholnoky Jenő által összegyűjtött térképtár mintegy 6000 térképből és a neves földrajztudós mintegy 5000 saját készítésű fotográfiájából áll. A Cholnoky Jenő Térképtár Románia egyik legnagyobb térképgyűjteménye, jelentősége pedig többek között abban áll, hogy a benne található térképek mindegyike II. világháború előtti. A térképtárban olyan unikális darabokat is találhatunk, mint Magyar László Afrika-kutató több mint száz éven át elveszettnek hitt kéziratos térképe, a Cholnoky-tanítvány Gelei József Szent Anna-tóról készült térképe, a Cholnoky Jenő 1912-es amerikai útjáról hazahozott értékes térképek a Spitzbergákról és a Yellowstone Nemzeti Parkról, valamint Adolf Erik Nordenskiöld svéd sarkkutató albuma. A Cholnoky Jenő kolozsvári hagyatékát digitálisan bemutató honlapot itt, a Cholnoky Jenő Térképtár böngészhető és kereshető térképi katalógusát pedig itt találhatják meg az érdeklődők.

Sándor Bulcsú Robotok helyváltoztatása önszerveződő módon című előadása a robofizika innovatív, interdiszciplináris tudományterületére adott betekintést, amely a robotokra mint biológiai rendszerek modelljeire tekint, és a mozgásukat leíró új törvények és alapelvek feltárásával foglalkozik. A fiatal kutató egy a frankfurti Goethe Egyetemen megkezdett, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen folytatott kutatást mutatott be, amelynek fókuszában az önszerveződő dinamikai rendszerek helyváltoztatási törvényszerűségeinek feltárása áll.

Kosztolányi György a díjazottak előadásait megköszönve megállapította, hogy a tudomány sokszínűségének – a múlt forrásértékű feltárásának és egy innovatív jövőbe vezető út felrajzolásának – lehettek tanúi a jelenlévők.

Az előadásokat követően az Amerikai Magyar Akadémikusok Társaságának társelnöke, Maliga Pál mutatta be az Akadémia alapításának 200. jubileuma alkalmából szervezett Külső Tagok Tudományos Szimpóziumának (MTA 200 Anniversary Symposium) programtervezetét.

Végül Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke a közelmúltban elhunyt Somogyi Árpád farmakológus, toxikológus professzor tiszteletére In memoriam: Somogyi Árpád – Akit Selye János megedzett és felkészített címmel rendezett emlékülésre invitált, amelyet 2024. május 8-án tartottak az MTA Székház Bolyai-termében.